A rohanó hétköznapok közepette az esték gyakran úgy múlnak el, mintha nem is lettek volna. A munka, a házimunka, a telefonozás, a gondolatok… és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már éjfél van, a lámpa még ég, de az agyunk már rég kikapcsolt. Pedig az esti rutin, ha tudatosan alakítjuk, lehet egy olyan kapaszkodó, ami egyensúlyban tart.
A nap vége nem egyenlő a lefekvéssel
A lezárás nem pusztán fizikai cselekvések sorozata, mint fogmosás, pizsama, villany le, alvás. Egy jó esti rutin segít elengedni a nap feszültségeit, megemészteni a történéseket, és ráhangolódni a pihenésre. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég lehet az is, ha 10–15 percig csak magadra figyelsz. Csendben. Lehet ez egy lassú kortyolgatás, egy kis naplózás, vagy egyszerűen csak egy gyertya fényében való elmerengés.
Lezárni azt is, ami még nem oldódott meg
Az esti rutin nem oldja meg a problémákat, viszont megtanít arra, hogy a meg nem oldott dolgokat is le lehet tenni estére. A feladatok ott lesznek holnap is. Az érzések sem tűnnek el reggelre. De az a pár perc, amit este önmagadra szánsz, megtanít egyfajta türelemre. Hogy nem kell mindig azonnal reagálni, válaszolni, teljesíteni. A kannabiszmagazin.hu oldalon olvashatsz a kannabisz olaj hatásairól is. Ez a tudatos figyelem része lehet annak a belső hangolódásnak, amit egy esti rutin adhat. Nem az a fontos, hogy mit használunk, hanem az, hogy hogyan. Ha valami segít megérkezni a saját csendünkbe, akkor már betöltötte a célját.
Érdekes, hogy sokan a reggeleket próbálják jobbá tenni, időzítőkkel, kávés szertartásokkal vagy légzőgyakorlatokkal, miközben az esték, ahol a nap igazán véget ér, gyakran teljesen rendszertelenek. Pedig a belső biztonság érzését talán nem is reggel, hanem este lehet elültetni.
Az esti rutin nem luxus, hanem mentális higiénia
Akár kisgyerek vagy felnőtt az ember, a lezárás biztonságot ad. Lehet az egy naplóba írt három mondat, egy csendes séta a ház körül, vagy egy kedvenc bögre elővétele. A lényeg az ismétlés és a szándék.
Ha minden este egy picit ugyanúgy történik, az nem unalmas, hanem megtartó. Az esti rutin a léleknek olyan, mint az ágy a testnek: segít megpihenni ott, ahol máskülönben nem lenne kapaszkodó. És ebben a világban, ahol mindig történik valami, talán épp ez a legnagyobb szabadság: tudni, mikor van vége a napnak. És hagyni, hogy végre csend legyen.